Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Esik eső, szép csendesen

2010.06.23

Esik eső, szép csendesen csepereg,

Rózsa Sándor a kocsmában kesereg.

"-Korcsmárosné, bort ide az asztalra,

Legszebb jányát állítsa ki strázsára!"

 

"-Édesanyám én a strázsát nem állom,

Amott gyünnek a fegyveres zsandárok!'

Rózsa Sándor ezt sem vette tréfának,

Felpattant a sárga szőrű lovára.

 

Lova, lova elvitte őt messzire,

Egyenest a kerek erdő mélyére,

Lova lába megbotlott egy gyökérbe,

Igy fogták el Rózsa Sándort örökre.

 

Rózsa Sándort kötözik a kocsira,

Azt kérdezi, hol van az ő pej lova,

Feleli a csendőrbiztos kapitány:

"- Rúzsa Sándor, nem ülsz többé paripán."

 

Megüzenem én a zsandár uraknak,

Jó gondját viseljék az én lovamnak!

Hej te, hej te, azt a betyár mindenit!

Lovát félti, s nem a maga életit.

 

"-Megizenem én a feleségemnek,

Gondját viseljé a két gyermekémnek!

Sem csikósnak, sem gulyásnak ne adja,

Apja helyett betyárságra taníjja!"

 

"- Édesanyám, csikós leszek nem gulyás,

Ostort veszek, a vállamra, karikást,

Kiválasztok a ménesből egy derest,

Éngem oszt' a zsandár hiába keres"

 

Három levele van az eperfának,

Három szeretője van egy betyárnak,

Leszakajtom az eperfa levelét,

Elszeretem a betyár szeretőjét.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.