Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


BETYÁR NYELV

2011.02.05
A betyárok nyelve Ritka jelenség volt a magyar tolvaj, ezért a magyaroknál nem tolvaj-, hanem leginkább betyárnyelvről beszélhetünk. A betyárok jeleket hagytak egymásnak, burkolva fejeztek ki bizonyos durva fogalmakat. Főleg gúnyneveket adtak egymásnak. (Koca, Kácsfejű, Nyaksi, Kajla, Binya, Pacalos, Vakablak, Kukli, Ráclőcs, Kosbűr, Benyoda, Nagygeci, Zsizsik, Dadara, Kortyándi, Kanyi, Forgószerda, Rosszfar, Pöckös, Cicó, Hideghasú) A gúnynév családnévvé is válhatott. A nehéz mesterséget választó legények körében a következő szavak voltak a legelterjedtebbek: A zsandárt agár-nak nevezték. Gyáva betyár király embere a betyárok minisztere. A Bakonyban, a Hódságban fejlett jelrendszert építettek ki. Ez nemcsak a kútágas "távíróként" való használatát jelentette, hanem ezernyi olyan apró jelet (galambdúc rekesztése, boglyába szúrt villa állása), amiből bármikor tájékozódhattak. Oly jelekkel érintkeztek, hogy a rajtuk kívülálló nem érthette mondanivalójukat. Fejlett madárhang- és füttyjeleket alkalmaztak a nagyobb távolságokon való beszédre
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.