Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A zsandárok megtévesztése

2011.02.10
„A szögvári úton, a Gál-tanyában nyomtattak. Ëccörre csak gyün nyargalva ëgy lóhátas a Tisza felől, a Szögfű-csárda felől. Mikor osztán odaér, hirtelen lëugrik a lórul, és a nyergit és a szërszámot mög a piros mellényit a rudas szalma alá rejtötte. A tajtékos lovát a nyomtató lovak közé kötötte, ahun nem látszott a tajtékos lova, a béröst pedig elküldte a rostáhon, hogy ott segítsön, ő pedig átvötte a nyomtatást a szűrűbe. Hangosan azt mondta: – Embörök, ëngöm kergetnek. Mingyárt itt vannak a csöndbiztosok, de kendtök në szóljanak ëgy szót së, majd én beszélök. Gyütt is a komisszáros harmadmagával, és éppen Rúzsa Sándortul kérdözték, hogy – Nem látott-ë kendtök ëgy lovast erre nyargalni? – De láttunk ― mondta rögtön Rúzsa Sándor ―, erre mönt a kisasszony erdeje felé ―, és mutatta az irányt. ― Még ha a téns komisszáros uraimék, ha sietnek, utol is érhetik. Elnyargaltak. Rúzsa újra fölöltözött, és kezet fogva, mindönkinek mögköszönte, hogy nem árulták el, és elnyargalt.”
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.