Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vikár Béla: Magyar népköltés remekei

2011.05.04

AZ ALFÖLDI CSIKÓS.

Az alföldön csikós vagyok,
Debreczenből lovat lopok.
Felhágok egy magas hegyre.
Onnan nézek Debreczenbe.

Nyisd ki rózsám a kapudat,
Hadd vigyem be a lovamat.
Szénát adj neki, abrakot,
Az urának vetett ágyat.

Nem szánt, vet az égi madár,
Mégis eltartja a határ.
Én sem szántok, se nem vetek,
Mégis elélek köztetek.

KORCSMÁROSNÉ

Hozz bort, korcsmárosné,
Megadom az árát!
Ha én meg nem adom,
Megadja galambom.

Hozz bort, korcsmárosné,
Adós leszek érte.
Majd elmegyek Csáthra,
Lovat lopok érte.

Elviszem Gyöngyösre
Jó pénzt kapok érte.
Visszahoz az isten,
Megfizetek érte.

Korcsmárosné, de czifrán jár,
Egy itcze bort köszöntsön rám.
De vizet ne töltsön bele,
Mert szerelmes leszek bele!

A MEGGYESI PUSZTÁN.

Ha fölülök kis pej lovam hátára,
Beszalajtok a meggyesi pusztába,
Megpróbálom kis pej lovam odáig,
Ha zavarnak, szalad e még sokáig !

Kilyukadt a Meggyes csárda teteje,
Kis pej lovam kinyerített belőle
Ne nyerítsél édes, kedves paripám,
Ugy is tudod, én vagyok a te gazdád !
Ugy is tudod, én vagyok a te gazdád,
Isten tudja ülök-e még többet rád !

Kocsmárosné, hozzon csak egy iccze bort!
Hagy mossa le szívemről ezt a nagy bút.
Azután meg hozzon még vagy száz icczét,
Nyittassa ki a kedvemért a pinczét!

Nincs én nekem borra való pénzem se,
Nincs is nekem csárdás feleségem se
Majd lesz nekem borra való pénzem is.
Majd lesz nekem csárdás feleségem is.

NEM AKAR A VEZÉRÜRÜM LEGELNI . . .

Nem akar a vezérürüm legelni,
Réz csöngőjét szomorúan zörgeti,
Idegen szagot érez a mezőben,
Hátra tekint hat zsandárt lát fegyverben.

A hat zsandár hogy elérte a bojtárt,
Akkor tette keresztvasra a lábát.
Midőn tette keresztvasra a lábát
Akkor vágta meg a csendőr jobb vállát.

De a csendőr nem vette ezt tréfára,
Rávágott a bojtárnak a vállára.
- Csendőr uram, meg ne vágjon kend többet !
Bizonyomra mondom, leverem kendet!

Hová való születés vagy, te bojtár
- Kis-Kunság és Jászberény az én hazám
Kis-Kunság és Jászberény az én hazám,
Árván nevelt benne az édes anyám.

Hat zsándárnak nincsen annyi hatalma,
Hogy engem a nyájamtól elhajtana
Mertén addig el sem válok a nyájtól,
Míg számadóm ki nem jön a csárdából.

Majd ha számadóm kijön a csárdából.
Majd én akikor elválok a nyájamtól
Majd elmegyek, amerre a nap lejár.
Ott majd tudom kutya csendőr nem talál.


VOLT PARIPÁM

Volt paripám egy szíjhátú.
Világos pej, keselylábú,
Ki hat óra hossza alatt
Pestről Szögedébe szaladt.

Azon hajtottam nyolcz tinót,
Mind a szolgabiróé vót
Kettőt adtam egy rossz lányért,
Hatot rávaló ruháért.

Rongyos volt a rokolyája,
Ráment a hat tinó ára
Ejnye rózsám, rossz életű,
Jaj de kevés keresetű !

Sokba vagy már, rózsám, sokba !
De aztat senki se tudja
Tudják aztat a juhászok,
A kinn lakó nagy pásztorok.

Ördög bújjon rózsám beléd !
Én se jövök többet feléd,
Paripát fogok én venni,
Azon fogok máshoz járni.

Nem nyerít egy ménes egy lót.
Nem siratok egy szolgálót,
Nem bőg egy csorda egy ménest,
Én se siratok egy hírest!

Nem volt eső a határon,
Nincs is mező a járáson,
Sokat kellett éjtszakázni,
Nem lehetett hozzád járni.

Majd lesz eső még a nyáron.
Lesz is mező a járáson,
Nem kell sokat éjszakázni
Lehet a rózsámhoz járni.

KARIKÁBA

Karikába gyűröm a gatyám szárát,
Elhajtom a gazdag ember marháját,
Elhajtom az orgazda tanyájára,
Még az éjjel bort iszok az állásba.



SZÜLETETT ENGEM AZ ANYÁM . . .

Született engem az anyám pásztornak,
Nem vagyok én bajára e világnak,
Nincs is nekem semmi gondom egyébre
A nyájamat legeltetem rendjére.

Pipaszóval megyek a barmom előtt,
Csak úgy nézem hol legeli a mezőt. -
Nem hallom a Virág tehén harangját
Betyárgyerek elfogta a bal szarvát!

BE VAN AZ ÉN SZŰRÖM UJJA KÖTVE.

Be van az én szűröm ujja kötve,
De nem tudod, rózsám, mi van benne
Az egyikben aczél, kova, tapló,
A másikban száz forintos bankó.

Ha megunom magam a pusztába,
Kapom magam, megyek a csárdába.
Parancsolom a korcsmárosnénak,
Jó bort hozzon a borivójának.

Azért mondják nekem az irigyek
Ihatom bort, mert loptam eleget.
Beste anyja ! azt felelem vissza,
Hogy van annak, a ki meg nem issza.

BETYÁR-ÉLET.

Ezernyolczszáz ötvenkilenczedikbe,
Letekintett az Úristen a földre,
Körülnézte széles egész világot,
Hogy élhetnek az alföldi betyárok.

Arra alá az alföldi csárdában
Három betyárgyerek iszik bújában
Kit bújában, bánatjában megiszik,
Megkeresi, míg más ember aluszik.

Betyárgyerek alatt zörög a haraszt -
Nyár derekán takarodik a paraszt,
Ugy elhányja-veti, szegény, erejét
Elaluszik, elhajtják a hat ökrét.

Szolgagyerek szalad haza ijedve
Bátyám uram, elveszett a hat ökre !
Van imádság szögbe', likba', sarokba',
Lótás-futás hegyen-völgyön, oldalba'.

Ha elhajtom egy éjszaka lopottba,
Másnap reggel majd eladom igazba,
Másnap reggel úgy eladom igazba,
Mintha borjú-korán neveltem volna.

Nem kell nekem sem nótárus, sem biró,
Duhajban is akad jó pakszusíró,
Nem kell nekem sem nótárus, sem biró,
Betyárban is akad jó pakszusíró.

Én vagyok a fejérvári dezentor,
Én lopom el a kend lovát éjfélkor
Éjféltájban fölnyergelem a Sárgát,
Már hajnalban elmulatom az árát.

Fölülök a kis pej lovam hátára,
Végignézek a két első lábára,
Arra hajtom, a merre a nap lejár -
Keresheted gubanczos hajú polgár.

Fölülök a kese lovam hátára,
Végignézek a két első lábára,
Arra hajtom, a merre az ég szőke,
Arra adják a százas bankót érte.

Isten teremtette a betyárokat,
Azok által veri a gazdagokat
Hogyha betyárgyerek nem találkozna,
Gazdag ember soha nem imádkozna !

Én is voltam valamikor valami,
Én is tudtam egy asszonynak hazudni.
Kitanulta minden álnokságomat,
Nem hiszi el többet álnok szavamat.

BOGÁR IMRE.

Zavaros a Tisza,
Nem akar higgadni,
Az a híres Bogár Imre
Által akar menni,

Által akar menni.
Csikót akar lopni,
Kecskeméti zöld vásárra
Pénzt akar csinálni,

Pénzt akar csinálni.
Bölcsőt akar venni,
Azt a híres Duli Marcsát
El akarja venni.

Korcsmárosné, hallja,
Van-e vacsorája
Van vacsorám, paprikás hús,
Vendégek számára.

Korcsmárosné, hallja, ,
Van-e barna lyánya
Barna lyányom, vetett ágyom
Vendégek számára.

Korcsmárosné, hallja,
Száz itcze bort adna,
Megkínálom a vármegyét,
Hogy ne lennék rabja !

Gonosz a vármegye
Nem iszik belőle,
Mert a szegény Bogár Imre
Most van a kezébe.

Lánczot a zsiványnak
Kezére, lábára !
Duli Marcsa a babáját
Már hiába várja.

Nézz ki Marcsa, nézz ki
Ablakod firhangján,
Most kisérik Bogár Imrét
Aranyszín paripán.

Ezüst a zablája,
Arany a kantárja,
Az a híres Bogár Imre
Annak a gazdája.

Harangoznak délre,
Féltizenkettőre,
Most kisérik Bogár Imrét
A vesztő helyére.

Kiapadt a Tisza
Csak a sara maradt
Meghalt szegény Bogár Imre,
Csak a híre maradt.

ÉN IS VOLTAM KIS BÁCSKÁBA . .

Én is voltam kis Bácskába dezentor,
Megfogatott az alföldi inspektor,
Letett engem a tömlöcz fenekére,
Talán ki sem szabadulok belőle.

Édes anyám, mondja meg a rózsámnak,
Hogy vasárnap jöjjön el én utánnam,
Kérje föl a tömlöcz első káplárját,
Hogy engemet kisértessen föl hozzá.

Ha engemet fölkisérnek hozzája,
Piros csókot rakok két orczájára,
Ugy bocsátom haza felé az útra -
Kedves rózsám, viselj gondot magadra !

ERDŐK MEZŐK . . .

Erdők, mezők, vad ligetek,
De sokat sírtam bennetek !
De sok napot éjszakával
Töltöttem a bujdosással.

Erdők, mezők, vad ligetek.
Elmegyek már közületek
Gondom nem jól viseltétek.
Engem rabbá ejtettetek !

SZÓL A CSENGŐM . . .

Szól a csengőm, megterül a nyájam is.
Bár az Isten véle hozná babám is !
Megjött a nyáj, odamaradt a rózsám,
Én Istenem, csak még egyszer láthatnám !

Elindult az ökörcsorda legelni, -
Ez a kis lány nem akar már szeretni
Szeretetét félbe akarja hagyni
Milyen álnok, hogy nem sajnál megcsalni!

Ha felgyűröm mind a két gatyám szárát,
Megnézem a szegény legény birkáját.
Szépit, javát választom az űrűnek,
Fölhajtom a bécsi kereskedőnek.

Amott legel szép hat csikó magába,
Mind a hatnak rézbékóba a lába
Eredj pajtás, fogd föl azt a hat csikót,
Hadd verjem le a lábáról a békót.

Ha leverem a lábáról a békót,
Hát azután hová fogjam a csikót
Arra vezesd, a merre a nap lejár,
Arra, tudom, a gazdája sohse jár.
 

JÖHET MÁR !

Tisza partján fűzfaerdő zöldellik,
Egy alföldi betyár ottan tanyázik,
Az a betyár a lovát ott itatja,
A vármegye meg az erdőt kutatja
Nincsen olyan, nincsen, ki utólérje !
Jöhet már én utánnam a vármegye.

RÓZSA SÁNDOR.

Az erdőbe rózsafa van ültetve,
Rózsa Sándor hadd bujdoshasson benne.
Rózsa Sándor erdő között bújdosik,
Kis pej lova bokor alatt várakszik.
Pej paripa bokor alatt készen áll,
Most keresi Rózsa Sándort a zsandár.
Rózsa Sándor fölugrik a lovára,
Beleugrat egyenest a Tiszába,
Pej paripa úgy úszik át a Tiszán.
Mintha nem is volna senki a hátán

A SZÉCHENYI SZÉP GULYÁJA.

A Széchenyi szép gulyája
Maradt a nagy árvaságra
Gulya, ménes a ballangba.
Számadó fel van akasztva.

Akik itt körültem álltok,
Mind én rólam tanuljatok
Senkit fel ne raboljatok,
Higyjétek el, hogy így jártok.

BARABÁS.

Tizennégy esztendős voltam,
Mikor lopni elindultam,
Loptam lovat, de csak csikót,
Kesely lábú, sötét pejkót.

Azon loptam szép, hat tinót,
Mind a hat darúszőrű. volt,
Fölhajtottam Nagy-Bácskára,
Mind oda maradt az ára.
Kit megittam, kit megettem,
Kit a dámákra költöttem.

Elindultam messze útra,
Szabadkai kézfogóra,
Nem tetszett a jó mulatság.
Rabbá ejtett a barátság.

Én vagyok az a Barabás,
Kinek lábán csörög a láncz
Engem hínak Barabásnak,
Báró Orczy juhászának.

BÁCSKÁBAN.

Oda voltam arra alá Bácskába, -
Hol találnék egyvalami prédára,
Utjártomban találtam hat pejcsikót,
Mind a hatnak a négy lába kese vót

Arról irok olyan igaz levelet,
Akiről a szolgabíró nem keres
Majd elhajtom, a merre a nap lejár,
Arra, tudom, a gazdája nem talál.

Eredj, bojtár, tereld erre a csikót,
Hadd vágom le a lábáról a békót !
- Ha levágod a lábáról a békót.
Hát azután hova teszed a csikót

Majd elhajtom a merre az ég szőke,
Ott kapom a százas bankókat érte
Nem kell oda sem nótárus, sem biró
Találkozik betyár, jó passzus-író.

Ez a csillag utat mutat Bácskába
Majd elmegyünk a gyulai vásárra,
Oda hajtsuk el a lopott csikókat,
Ott adjuk el igaz árért azokat
Csak egy napon hajthassuk el lopottban,
A másikon majd eladjuk igazban.

ANGYAL BANDI.

Lám, megmondtam Angyal Bandi, ne menj az
Alföldre,
Csikósoknak, gulyásoknak közibe,
Közibe.

Mert megtanulsz lovat lopni izibe.
ízibe.
Majd úgy kerülsz a vármegye kezibe,
Kezibe.

Mikor kezdi Angyal Bandi a lovát
Nyergelni,
Czifra csikóskantárjával fékelni,
Fékelni

Kurta süveg a fejében, módosan,
Módosan.
Fehér fátyol a nyakában, bokrosan,
' Bokrosan.

Czifra bunda válla hegyét nyomítja,
Nyomítja.
A sallangja lába fejét borítja,
Borítja.

Rajta van az aranyrojtú gatyája,
Gatyája,
Slézsiából van az matériája,
Riája.

Alabástrom az homloka, nem márvány,
Nem márvány.
Fekete két szemöldöke szivárvány,
Szivárvány.

Mikor megyen Angyal Bandi tanyára,
Tanyára,
Ama gyönge borjúhús vacsorára,
Csorára

Rajta üte Göncz városa megfogni,
Megfogni,
A két kezét kötéllel is megkötni,
Megkötni.

Akkor kezde Angyal Bandi bámulni,
Bámulni,
A szívében egészen elváltozni,
Változni.

Megkötözik Angyal Bandit kötéllel,
Kötéllel,
Ugy kisérik fel Kassára, fegyverrel,
Fegyverrel.

Egy itcze víz, egy font kenyér a Bandi
Számára.
Harminczhárom fontos vasat kezére,
Lábára.

A JÓ CSIKÓ.

Csütörtökön virradóra,
Találtam egy pej csikóra,
Majd éjfélig terelgettem,
Mégis felkötőfékeztem.

Felültem én a hátára,
Beugrattam Fej érvárra,
Fej érvárról Szentgyörgy várra,
A szentgyörgyvári vásárra.

- Zsandár urak mit akarnak
Talán bizony vasat adnak
- Nem jöttünk mink vasat adni,
Szilaj csikót jöttünk venni.

Szilaj csikó nem eladó,
Nem is zsandár alá való,
Mert ha erre zsandár ülne
Szabad madár is rab lenne.

CSEHÓ PISTA.

Amoda van egy nagy deszka-kerítés,
Csehó Pista lova abban nyerítez
Csehó Pista befordul a csárdába.
Várja ottan szeretője, babája,
Várja ottan szeretője, babája.

Korcsmárosné, eb az urát, hallja kend.
Halat nekem, czitromosat főzzön kend,
A mellé meg egy itcze bort hozzon kend,
Juczi lyányát strázsára állítsa kend.

Csehó Pista múlat széles kedvibe,
Egy rossz személy dalolgat az ölibe,
Csárdás-leány dalolgat az ölibe,
Hej, az adta a pandúrok kézibe.

Beszalad a Juczi leány ijedve
Amoda jön három pandúr fegyverbe !
Csehó Pista Bársony lovát nyergeli,
Három pandúr, persekútor kergeti.

Csehó Pista Bársony lovát nyergeli,
Három pandúr, persekútor kergeti,
Lova lába megbotlott egy gödörbe,
Lehanyatlott, a jobb kezét kitörte.

Szépen kérem persekútor uramat,
Ne kösse meg ezt a jobbik karomat.
De a pandúr nem hallgat a szavára,
Lánczot veret két kezére, lábára.

Hétfőn este az ég alja piroslik,
Csehó Pistát vesztőhelyre most viszik,
A fél falu sirva megyen nyomába,
De nem megyen, nem siratja babája.

Kedves babám, jutok-e még eszedbe
Jaj be sokszor mulatoztam öledbe.
Rongyos betyár, sohse jutsz az eszembe,
Nem is ültél sohasem az ölembe.

Ugy áldjon meg a teremtő tégedet,
Mert te vittél minden bajba engemet,
Gyenge vállad, piros orczád, kék szemed -
Te okoztad akasztófán vesztemet.

ISTEN HOZZÁD, SZÜLÖTTEM FÖLD . . .

Isten hozzád, szülöttem föld,
Én miattam lehetsz már zöld
Tiportalak, nem tiporlak,
Isten hozzád, már itt hagylak.

Nem hitted el édes rózsám
Két szál deszka a nyoszolyám,
Sűrű csillag és holdvilág,
Ragyogó napfény se süt rám.

Nem hitted el, édes anyám
Két szál deszka a nyoszolyám,
Sűrű csillag és holdvilág,
Majd a fényes nap még süt rám !

Azt se hittem volna soha
Tömlöcz oldalamat nyomja,
Bodor hajam lekoptassa,
Piros orczám meghervassza

BETYÁR VAGYOK

Betyár vagyok, betyárnak is maradok,
Vármegyétől én pardomot nem kapok,
Köll is nekem dupla fegyver és jó ló
Az a szegény betyár gyereknek való.

Hallod pajtás, mit ugatnak a kutyák
A zsandárok a nevemet nem tudják.
Nálam van a keresztelő levelem
Ne félj pajtás, nem lesz bajod én velem.

Most jöttem meg Gyulárul a vásárrul,
Megismernek lovam kopogásárul,
Lovam körme mind összetöredezett,
Egy szép asszony én értem esedezett.

A JUHÁSZBOJTÁR.

Mikor juhászbojtár voltam,
Forráskútnál elaludtam,
Fölébredtem ugy déltájban
Minden juhom luczernában.

Kik közülök fölpuffadtak,
Azért én rajtam kiadtak,
Még jó levelet sem adtak,
Kivel meg sem fogadhattak.

Azért betyár még sem lettem,
Csak disznókkal kereskedtem.
Egyszer látom nagy messzérül,
A bodrogi erdőszélrül

Látom, jönnek a pandúrok,
Feketesznek, mint a sasok.
Pajtásaim elfutottak,
Engemet egyedül hagytak.

Összejártam lakásomat,
Lakásomat, szállásomat
Még sem találtam barmomra,
Csak a kedves galambomra.

Kocsmárosné, legjobb borát!
Átmulatom az éjszakát
Czigány húzza, tánczot járok,
Ölelnek a czifra lányok.

Czifra kulacs, nincs bor benne,
Kocsmárosné, hozzon bele !
Jó bort hozzon, ne vizesset,
Hogy hiába ne fizessek.

HITEL.

Édes anyám szült engem a világra,
Világra.
Három biró, szolgabíró - ej, haj !
Bajára.

Korcsmárosné, már én többet nem iszom,

Nem iszom.
Mert én kendnek igen sokkal - ej, haj !

Tartozom.

Három itcze bor árával tartozom,

Tartozom.
Hatvanhárom itcze borral - ej, haj !

Tartozom.

Rója fel a réz fokosom nyelére,

Nyelére.
Hogy itt ivott kanászbojtár - ej, haj !

Hitelbe.

Majd ha aztán igen sokkal tartozom,

Tartozom,
Megfizeti én helyettem - ej, haj !

Galambom.

TISZA PARTJÁN . . .

Tisza partján elaludtam,
Jaj, de iszonyút álmodtam.
Nap és csillag háromféle,
Jaj de elzártak előle !

Nem hogy napot láttam volna,
Világosságot sem soha.
A sötétség örvényében
Laktam az alsó tömlöczben.

Este jön a tömlöcztartó,
Mérgesen szól a vasajtó,
Ábrázatját nem láthatom,
Mérges szava hangját hallom.

Vizitálja a vasamat,
Még sem szánja meg sorsomat
Az én szívem csak keserög,
Könnyem két orczámon görög.

Ha még egyszer boldog leszek,
Istenem, fogadást teszek
Megjobbítom életemet,
Rosszra nem adom fejemet. ,

Éltem elveszni nem bánom
Csak a rózsámat sajnálom.
Megengedj, kedves galambom.
Hogy a szíved szomorítom.


A LÓTOLVAJ.

Tizenhat esztendős voltam,
Mikor lopni megtanultam.
Loptam csikót harminczhármat,
Azt is mind válogatottat.

Volt köztük szép hat serege,
Sötét szőrű hat fekete
Volt közte három szép sárga
Jó lesz passzus-íratásra.

Jegyző uram, szépen kérem
Harminczhárom passzust nékem,
Mert a csikó nem egyforma, -
Válogatva adom oda.

A sárgákat kantároztam,
Nyereg alá szorítottam.
Elhajtottam Szabadkára,
Arra a hires vásárra.

Kérdi tőlem szolgabíró
Hogy lesz ez az egy pár csikó
- Világos pej hetedfél száz,
Sötét szőrű nyolczadfél száz.

Szolgabíró megköttetett,
Illavába kisértetett,
Ott írták be a nevembe
Betyár leszek életembe.

Ezernyolczszáz nyolczvannégybe
Irtak be a nagy törvénybe,
Ott adták ki a könyvemet,
Az utazó levelemet

A BETYÁR UTAZÓLEVELE.

Nem loptam én életembe,
Csak egy csikót Debreczenbe,
Mégis rám verték a vasat
Az aradi serház alatt.

Holnap megyek a törvénybe,
Huszonnégy ur elejébe,
Kacsingatnak a szemembe
Hány pár csikó jut eszembe

Nem jut nekem csak egy csikó,
Azon hajtottam hat tinót,
Az a tinó is olyan volt
Mind a hat daruszőrü volt.

Elhajtottam Kecskemétre,
Négyet eladtam belőle,
Kettőt adtam a bírónak,
Az én kiszabadítómnak.

Amint megyek hazafele,
Kilencz zsandár áll elémbe,
Mind a kilencz kérdi tőlem
Hol az utazó levelem.

Megállj, zsandár, megmutatom.
Csak a lajbim kigombolom !
Kettőt-hármat közé lőttem -
Ez az utazó levelem !

Az a serház lángot vessen,
Rólam a vas-zár leessen !
Leesett rólam a vas-zár
Zsandár legyen, a ki bezár !

AZ ÁRTATLAN.

Nagy-Pénteken mossa holló a fiát -
Széles világ minden rosszat rám kiált
Aki tudja, most mondja meg szemembe
Hány pár csikót loptam én életembe.

Kilencz tinót, kilencz csikót fogtak rám,
Kilencz hamis tanú esküdözik rám
De én el nem vádolom, mert nem tettem
Akkor is a rózsám mellett feküdtem.

Megesküdik az én rózsám mellettem,
Hogy akkor is a jobb karján pihentem
De nem hisznek az ő gyenge szavának
Kutya urak korbácsokat ajánlnak.

Kérem alázatosan az urakat
Ne veressék meg a kis angyalomat!
Hajtok csikót harminczhármat, feketét,
Ki befutja a nagy urak mezejét
Ha megveretik a kis angyalomat,
Sohasem fizetek meg az uraknak !

HORVÁT JÓSKA.

Isten hozzád, kiskorpádi utcza !
Teremhet már jó füvet a lapja -
Teremhet már jó füvet a lapja,
Horvát Jóska többé nem gázolja.

Elvitték azt innen Kanizsára,
Be is tették a siralomházba,
Be is tették a siralomházba.
Föl is húzták az akasztófára.

Nem jön az már többet Kis-Korpádra,
Nem mulat az többet a kocsmába,
Nem mulat az többet a kocsmába,
Nem is költ már többet a dámákra.

TOLVAJPRAKTIKA.

Tizenhat esztendős voltam,
Mikor lopni elindultam.
Loptam harminczhárom lovat,
Még sem pöngetem a vasat.

Ha a főbíró háborgat,
Lopok neki egy pár lovat
Beállítom udvarára,
Még meg is hí vacsorára.

Teli a zsebem bankóval.
Az istállóm lopott lóval.
Eladom a lopott lovat.
Veszek rajta igaz lovat.

Van is nekem egy szíjhátú
Fakó lovam, kese lábú,
Ki huszonnégy óra alatt
Debreczentől Pestig szalad.

BIMBÓ JÓSKA.

Bimbó Jóskát megfogták
A babódi nagy utczán.

Késérik a kis utczán,
A számtartó udvarán.

A számtartó főhadnagy,
Az számol a rabokkal.

Eget rávág a hajdú,
Bimbó Jóska eljajdul.

- Kérem a hadnagy urat
Mért vág'olyan nagyokat

Azért vágok nagyokat,
Hogy vedd észre magadat.


HAT CSIKÓÉRT.

A szegszárdi hidon által
Hajtottam hat csikót átal
Kettő szürke, négy meg deres -
Engem a vármegye keres.

Árva, Csanád, Borsod, Heves,
Engem a vármegye keres.
Engem a vármegye nem szán,
Mert sok csínyt tettem a pusztán.

Sok jármot tűzre rakattam,
Sok hámot szegre aggattam,
Soknak járma, soknak hámja
Fölvándorolt a pallásra.

Azt az órát megátkoztam,
Mikor első lovat loptam.
Kutya zsandár ugy megkötött
Kezem-lábam elsenyvedött.

Hogy a kezem elsenyvedett,
Szolgabíró kinevetett
Ugy-e, betyár jobb lett volna,
Másnak kárt se tettél volna !

Juniusnak nyolczadikán
Adták ki a szentencziám
Három évet kaptam érte,
Ily kegyetlen a vármegye !

Hogyha megyek a törvénybe,
Szolgabíró ül a székbe,
Kacsingat a jobb szemembe -
Száz pár csikó jut eszembe.


UGY ÉG A TÜZ, HA LOBOG . . .

Ugy ég a tüz, ha lobog,
Ugy élek én, ha lopok
Ha nem lopok, cserélek,
Még sem igazán élek.

Ugy ég a tüz, ha lobog,
Ugy élek én, ha lopok
Nem vagyok én szent lélek,
Hogy én igazán éljek.

AZ EGYESBEN.

Mikor engem vittek Váczra,
Visszanéztem a hazámra
Láttam a két testvéremet,
Jajjal sirattak engemet.

Ne sirassatok engemet,
Hiszem a jó Istenemet,
Hiszem a jó Istenemet,
Hogy kitöltöm az időmet.

Elkísértek az egyesbe,
Csak egyedül vagyok benne,
Panaszkodnék, de nincs kinek,
Igy hát nem szólok senkinek.

Egek, földek, ti is jertek,
Nektek hadd panaszkodjam meg,
Megpanaszkodom a földnek,
Mert az nem mondja senkinek.

A KOCSMÁROSLEÁNY.

A)
Pej paripám patkószege de fényes !
Kocsmárosnénk szőke lánya de kényes,
Száz talléros arany függő fülében,
Száz forintos selyem kendő kezében.

Száz forintos selyem kendő nyakába,
Elől vagyon hunczutkája levágva.
Az a legény, ki a haját neveli,
Bársonyos kalapja alá felteszi!

Elunta már pej lovam a koplalást,
Harmadnapja nem evett egy harapást.
Van már széna, van már abrak, ehetsz már,
Engemet szép szeretőmhöz vihetsz már.

Ott lesz széna, ott lesz abrak, elégség,
Neked, édes fakó lovam, vendégség.
Itthon vetek egy abrakot, elég lesz,
A rózsámnál majd egy helyett kettő lesz.

Felülök a kis pej lovam nyergébe,
Beballagok a kovács műhelyébe,
Míg a kovács pej lovamat patkolja,
Kis angyalom két orczámat csókolja.

B)
Pej paripám patkószege de fényes,
Madarasi csárdás lánya de kényes,
Bodor haját illegeti vállára,
Száz talléros kendőt tesz a nyakára.

Madarasi csárda előtt van egy fa,
Elrugtassunk, kedves pajtás, mi oda
Ott töltjük a szép leánynyal kedvünket,
Felvidítja ő a mi bús szivünket.

Fölnyergelem paripámat izibe,
S berúgtatok a gulya közepibe.
Kiszakasztok tizenhárom darabot
Korcsmárosok, ti is gazdagodjatok.

Pakszust kérnek személyemtől, de hamar
Elmultam én harmincz esztendős immár
Nem félek én az életben senkitől.
Leesküszöm a főbírót helyéről.

TÖMLÖCZBEN.

Meg vagyok én búval rakva,
Mint a borízű almafa
Kettő-három terem rajta,
Mégis terítve az alja

Csütörtökön virradóra,
Ültem a bánathajóra.
Tíz órakor lefeküdtem,
Egy piczint elszenderedtem.

Kökényszemem fölvetettem,
Három hajdú állt előttem.
Kérdem tőlök mit kerestek
Talán én értem jöttetek

Érted jöttünk, megkötözünk.
Városházához vitetünk,
Letétetünk a tömlöczbe,
A tömlöcznek fenekére.

Felizentem a bírónak.
Ne örüljön rabságomnak,
Oldozza fel két karomat,
Holtig alázom magamat.

De a biró ezt nem tette,
Inkább jobban megköttette.
Szegény árvát senki sem szán.
Ha csak szeretője talán.

JÁGER JÓSKA.

A miskolczi híres boltba
Ott vásárolt Jáger Jóska,
Ott vásárolt Jáger Jóska
Violaszín patyolatba.

Felöltözött krinolinba,
Ugy ment el a híres boltba
ügy ment a görög boltjába
S válogatott a szoknyába.

De a boltos nem gondolta,
Lányasszonynak szólította
- Kérem szépen, lányasszonyka,
Mi lenne a vásárfia

Mi lenne a vásárfia
Nékem olyan selyemruha,
Nékem olyan selyemkendő,
Kiből kétszáz forint kettő.

Mikor elment Jáger Jóska.
Fölírta a boltajtóra
Itt vásárolt Jáger Jóska
Violaszín patyolatba.

Jáger Jóska nagy betyár volt.
Míg a koporsóban nem volt.
Nyugszik már a föld gyomrában
Tizenhat szél gyolcs gatyában.

Jáger Jóska temetője,
Kivan a lába belőle
Ha egy kis hó esik rája,
Bizony megfázik a lába.

SOBRI JÓSKA AZ ERDŐBE .

Sobri Jóska az erdőben,
Kalamáris a kezében,
Tenta, penna a markába,
Aranyláncz van a nyakába.

Sobri Jóskát agyonlőtték.
Egy gödörbe beletették,
Fekete föld hullott rája,
Szeretője borult rája.


A BETYÁR BÚJA.

Hársfabimbó most virágzik,
A betyár alatta játszik.
A bús fenyőbokor dajkám.
Erre nevelt édes anyám.

Kaposvári nagy erdőben
Három évet benntöltöttem.
A passzusomhoz nem biztam
Életemet föláldoztam.

Feleségem nem sajnálom,
Csak két gyermekemet bánom.
Hagytam a nagy árvaságban,
Igen nagy nyomorúságban.

SOBRI.

Hej, haj ! Sobri pajtás !
Hogyan tetszik a mulatás

- Hej, haj ! nem jól tetszik,
Mert Nyilfai halva fekszik.

Hej, haj! Sobri pajtás!
Micsoda az a sárga ház

- Hej, haj ! Sümeg város,
Ott lakik a komiszáros.

Hej, haj ! Sobri pajtás !
Elvitték a pej paripát.

- Hej, haj ! csak hadd vigyék,
Van még a ménesen elég.

Hej, haj ! Sobri pajtás,
Elvitték az irhás subát.

- Hej, haj ! csak hadd vigyék.
Van még a szűcsöknél elég.

Hej haj ! Sobri pajtás !
Elvitték a selyemruhát.

- Hej, haj ! csak hadd vigyék.
Van még a boltokban elég.

Hej. haj ! Sobri pajtás !
Elvitték a nyalka csizmát.

- Hej, haj ! csak hadd vigyék.
Van még a vargáknál elég.

Hej, haj! Sobri pajtás!
Elvitték az inget, gatyát.

- Hej, haj ! csak hadd vigyék,
Van még a tótoknál elég.

Hej, haj! Sobri pajtás!
Hozzák már az akasztófát!

- Hej, haj ! csak hadd hozzák.
Sobrit arra nem akasztják.

A LEGRÁDI RÉVNÉL.

Csütörtökön este
Csak azt veszem észre,
Hogy én a légrádi révnél
Vasra vagyok verve.

Arra jön angyalom.
Sirat engem nagyon
Hej, ne sirass, kis angyalom,
Fáj a szivem nagyon !

Hogyne siratnálak
Mikor vason látlak,
Holnap reggel nyolcz órára
Kaposba czitálnak.

A KOVÁCSNÁL.

Az én lovam Pejkó,
A gazdája Ferkó,
Hej, mind a négy lábáról
Lehullott a patkó.

Csak egy vagyon rajta,
Az is lotyog rajta,
Hej, kovács, jó barátom,
Igazítson rajta !

Meg is igazítom,
Meg is koczogtatom.
Hej betyár, jó barátom.
Mehetsz rajta bátran !


MIKOR MÉG ÉN KICSIN VOLTAM .

Mikor még én kicsin voltam,
Csikós, gulyás bojtár voltam.
Felfeküdtem a halomra,
Onnan néztem le bajomra.

Éjszakának idejébe
Rám tör egyszer a vármegye.
Ki baltára, ki fokosra,
Ki két ágú vasvillára.

Én se vettem azt tréfára,
Felugrottam a Sárgára.
Bevágtattam Csurgóvárba,
A galambom udvarába.

Nyisd ki babám, az ajtódat,
Nézd meg sárga paripámat !
Csikóskantár a fejében,
Barna legény tetejében.

Ajtót nyitott az én babám,
Beszöktetett rajta Sárgám.
Leugrottam a Sárgáról,
Csókot kaptam a babámtól.

MÁR EZUTÁN SOKAT JÁROK . . .

Már ezután sokat járok
Gyulára, Gyulára !

Mert galambom oda jutott
Ej, huj ! fogságra.

Irtam neki egy szomorú

Levelet, levelet,
Járj utánnam, barna babám,

Ej, huj ! ha lehet.

Első ember a falúban
A király, a király,

Mert ő engem fényes karddal
Ej, huj ! istrázsál.

Fakó lovam ugrassunk el

Odáig, odáig,
Meg ne álljunk a Dunának

Ej, huj ! partjáig.

VAN KANTÁROM . . .

Van kantárom harminczhárom.
Tele lopom mind a nyáron,
Bíróéból lopok hatot,
Mert a kutya elzáratott.

FELSÖFÖLI BETYÁRGYEREK .

Fölsőföli betyárgyerek vagyok én,
Éjjel-nappal a csárdában vagyok én
Vörös borral, borjúhússal élek én,
Kis angyalom, búbánattal élek én.

A LÓ NYOMA.

Esik eső, nagy sár van a kapuba,
Meglátszik a lopott lónak a nyoma

Gyeree rózsám, söpörd le a ló nyomát,
Úgyis te rád mulatom el (vagy rakosgatom) az árát

BUJDOSÓBAN.

Sirass anyám, sirass,
Míg előtted járok,

De aztán ne sirass,
Ha útnak indulok.

Lesznek siratóim
Az égi madarak,

Eltemetnek engem
Az erdei vadak.

JÓ VOLNA ELLOPNI.

Félegyházi bírónak
Jó két lovát mondanak.
De jó volna ellopni,
Csak meg ne tudnák, hogy ki.

NAGY A VILÁG . . .

Nagy a világ, végtől végig bujdosom,
De babámat felejteni nem tudom
Megállj, fakóm, bundámat leterítem,
Megálmodom, látom-e még kedvesem


JANKOVÁCZI PUSZTÁBAN
Kimentem a vad kert alá búgázni,
Utánam jött három zsandár megfogni.
Mikor tettem ballábam a kengyelbe
Akkor vágták a kardot a fejembe.

Addig vágtak, míg csak birtam mozdulni,
Míg szememmel föl birtam pillantani
Jaj Istenem, jaj a szemem világa,
Oda maradt jankováczi pusztába !

Jobb lett volna babám ágyán nyugodni.
Mint jankováczi pusztában meghalni.
Jaj Istenem, jaj a szemem világa,
Oda maradt jankováczi pusztába !

MIHÁLDIBAN.

Miháldiban tegnap múlt el a vásár,
Elment oda három elkészült betyár.
Csehi Pistának vettek egy tehenet,
Melléje meg egy summa pénzt szemléltek.

De Pistának nem tetszett a summája,
Csillag Imrét kiállítja strázsára
Arra ment egy öreg ember ködmenbe,
Csillag Imre levetteti azt vele

- Öreg bácsi, vesse kend le ködmenjét !
Csehi Pista rabolja ki a zsebjét
Az öregnél nem találtak egyebet
Garasos kést meg egy pipafedelet.

Öt forintot adtunk neki költségre
Menjen el a marczali vendéglőbe
De az öreg nem ment el a csárdába.
Hanem elment a csendőrkaszárnyába

Csöndőr urak, kérem a nagy istenre,
Menjenek el szanyi erdő szélére,
Ott találnak három elkészült betyárt, -
Csak azt lesik, szegény utas merre jár.

- Kérem szépen tekintetes urakat
Ne veressék meg a gyönge vállamat,
Ha megveretik a gyönge vállamat,
Nem tudok megfizetni az uraknak !


JUHÁSZ ANDRÁS.
Juhász András, jaj de bátor vitéz vagy !
Vitézséged, bátorságod jaj de nagy !
Végigsétálsz a nagybaj mi utczába -
Ott értek a jágerok a csárdába.

A nyiresi csárdaajtó de fényes !
Juhász András, Druzsi Jóska de ékes !
Kis Gyotai, Juhász András legénye,
Druzsi Jóska isten tudja, miféle.

RÓZSA SÁNDOR.

Rózsa Sándor szereti a tánczot,
Arad felé zörgeti a lánczot,
Jaj de szépen szól a sarkantyúja !
A vármegye mondva csináltatta.

Temesvárról jött a parancsolat
Rózsa Sándor katonának marad
Majd megtudni egypár hónap múlva,
Rózsa Sándor kiért lesz katona.

Kukoriczának állott a muszka,
Egyik törte, a másik harapta.
Barna kis lány el sem tagadhatja,
Hogy a muszka meg nem csókolgatta.

A MARCZALI NAGY RABLÁS,

Somogymegyében születtem,
Benne föl is nevelkedtem,
Nagy koromban kikerültem,
Bácska szélin betyár lettem !

Nagyernői széles hidon,
Hat zsandár strázsát állt azon,
Arra fordítom pej lovam -
Elugrattak, furcsán jártam.

De volt nekem egy szíj hátú,
Világos pej keselábú,
Ki huszonnégy óra alatt
Erdélyből Gyöngyösre szaladt.

Ott hallottam egy szerencsét,
Egy zsidónak kétszáz ezrét
Egy zsidónak kétszáz ezre
Egy szobában el van rejtve.

Ennek utánna kell nézni,
Jó barátokat szerezni
Elindultam aláfelé,
A nyinyáji csárda felé.

Ott találtam barátomra,
Csaló Pista pajtásomra.
Mondom neki a lett dolgot,
Melyen a Pista is kapott.

Elindultunk a zsidóra,
A marczali fogadóra.
Még a zsidót ágyban értük,
Mindjárt letérdepeltettük.

- Zsidó, a rugódozását!
Add elő a pénzed summát!
Csak a nagy bankót add elül,
Az életed úgy menekül.

De a zsidó rimánkodik,
Térden állva imádkozik.
De én tréfálni nem szoktam
A zsidóra jót ráhúztam.

Sublatomban van a pénzem,
Hadd meg, betyár, az életem

- Meghagyom az életedet,
Csak add elő a pénzedet!

Fölsőben van a réz kongó,
Középsőben meg a bankó,
Legalsóbban meg a húszas.
-Jó barátom, vígan mulass !

Ezt a kis pénzt hogy megkaptuk,
Mindjárt tarisznyába raktuk
Ugy ültünk föl a nyeregbe.
Ugy rúgtattunk Nagyszellőre.

Nagyszellői nagy utczába
Befordultunk a csárdába,
Szép menyecskére akadtam
Mindjárt pénz nélkül maradtam.

Maradt még egy pár forintunk,
A melyen megvacsoráltunk
De ott még az is elfogyott
Zsebünk üresen maradott.

Míg oda bent vacsoráltunk,
Addig strázsát állítottunk
A szép Marcsa ki is állott,
Lovas zsandárra vigyázott.

Egyszer szalad nagy ijedvel
Kilencz zsandár jön fegyverrel!
Nosza, pajtás, igyunk egy párt,
Lássuk el a kilencz zsandárt.

Kilencz zsandárt hogy elláttuk,
Fegyverüket elraboltuk
Van fegyverünk, van töltésünk,
Igy hát félni nincs szükségünk.

De hogy amíg itt virgódtunk,
Borzasztó rossz hírt hallottunk
Megérkeztek a katonák,
Kapitányuk melléjük állt.

Szolgabíró is jelen volt,
De még a zsidó is ott volt
Szolgabíró megfogatott,
Katonákkal belhajtatott.

Elzáratott a börtönbe,
Fölidézett kilencz évre
Kilencz évi nagy fogságban
Ültünk nagy szomorúságban.

De a kilencz év lekerült,
A két betyár megmenekült
Menekültünk, de száz bottal,
Haza hoztuk fájdalommal.

Megállj, zsidó, ezt megbánod,
A száz botot megsiratod,
Amihelyest haza érek,
Számadásom teszem véled.

De amikor haza értem,
A zsidóra nem ismertem
Hogy megtudta szabadságom,
Túlutazott a világon.

Csaló Pista pajtásomtul,
Szépen elváltunk egymástul
Elment haza nagy Bácskába,
Én itt maradtam hazámba.

Somogymegyében maradtam,
Mivelhogy benne is voltam,
Benne is fogok meghalni,
Ott a föld mélyébe szállni.

A BETYÁR KEDVESE.

Ennek a kis lánynak nincs babája,
Pandurkáplár jár az udvarára.
Pandurkáplár, jöjjön be,
Magam vagyok ide be
A szobába!

Kimegy a kis kertbe rózsát szedni,
Utána a pandúr megkötözni.
Ereszsze el a karom,
Ezt a betyárt akarom
Megölelni!
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.