Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ezt nem reméltem én soha…

2011.02.21
Ezt nem reméltem én soha… Ezt nem reméltem én soha: Tömlöc az ódalam rontsa, Én hajamat lesimítsa, Piros orcám elhervassza. Márványkőbűl rakott szobám, Bóthajtással hajlik énrám; Abba csak egy lámpás virít, Az is csak engöm szomorít. Magam estem nagy rabságra, Feleségöm szajhaságra, Gyermekeim árvaságra, Az vagyonom bitangságra. Megszabadulok a nyáron, Tudom, sok paraszt megbánja! Kinek háma, kinek járma Maj fölkerül a pallásra. Tele van a szám panasszal De a szívem jószándékkal. Nem tom, kinek mondjam bajom, – A fődnek megpanaszolom. Megpanaszolom a fődnek, Mer az nem mondja senkinek, Az se mondja meg egyébnek, Csak a rózsafalevélnek. Rózsafának szép az ága, De még szebb annak hajtása, De még szebb annak hajtása! Betyárságnak nincsen párja!
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.