Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Husáng Jancsi

2011.02.21
Husang Jancsi – Fújd el szellő, fújd el az erdő harmatját, Hogy meg ne ismerjék Husang Jancsi nyomát; Mert ha megismerik Husang Jancsi nyomát, Küldenek utána fegyveres katonát. Mikor Husang Jancsi a lovát nyergeli, Akkor Kurin Borcsa a bokrétát köti. – Ne sírj, Borcsa, ne sírj, úgy kell annak lenni, Vaj s szalonnáért most vasat kell szenvedni… – Hallottad-e hírét piros álomszögnek, Annak az átkozott munkácsi tömlöcnek? Most is ott ül benne két szép gulyáslegény, Ott tölti napjait éhen-szomjan szegény. – Látom, a törvényben huszonnégyen ülnek, Mind a huszonnégyen rólam törvénykeznek, A huszonötödik a nevem diktálja, A főszolgabíró levelem irkálja. Rimaszombat felől fujdogál a szellő, Nem jó hírt hallok én, magam sorsa felől; Amerre én járok, még a fák is sírnak, Sűrű ágjaikról a levelek hullnak.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.