Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rózsa Sándor balladája

2011.02.21
Rózsa Sándor Ezön a sütét éccakán Csillag ragyog az ég alján; Csillag ragyog, hajnal hasad, Szeretnélek, de nem szabad. Csütörtökön virradóra Tanáltam egy csőszgunyhóra, Mellém raktam fegyverömet, Öleltem a kedvesömet. Még jó el se szöndörödtem, Kilenc zsandár áll mellettem: – Zsandár urak, mit akarnak? Talán bizon mögvasalnak?! – Mögvasalunk, mögkötözünk, Kalocsára bekisérünk! – Kalocsai nagy törvénybe Harminchat úr ül a székbe, Kacsingatnak a szömömbe – Hány csikó jut az eszömbe? – Nem jut neköm több eszömbe: Mint miért vagyok tömlöcbe. Csittög-csattog a vas ajtó, Talán gyün a tömlöctartó? Vizitálják a rabokat: Mivel mulatják magukat? Mondjátok tömlöctartómnak: Ne örüljön rabságomnak, Mer, ha rabságomnak örül, Nemsoká ű is bekerül. Vigyétek ruzsámnak hirül, Holtakkal vagyok egyszínű, Amit öszök, nem jó ízű, Étel-ital mind keserű. Mondjátok édösanyámnak: Küldjön egy párnát fiának; Mögsegít még a jó Isten, Nem kénlódok mindig itten. Rózsa Sándor az én nevem, Ösmerős is minden helyön. Csongrád megye a lakásom, Hatvan betyár a pajtásom.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.