Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Betyárcsutora

2011.01.30

Vagy betyárkulacs. Kívül hagyományos kulacs a tájelleghez megfelelő lőszór és egyéb díszítéssel, belül kettős fallal rendelkező kulacs, aminek a száján forgócsap elfordításával, vagy az egyik, vagy a másik rekeszéből lehetett inni. Az egyik rekeszbe sima, míg a másikba álomporos vörösbort töltöttek. Ellehet képzelni mire használhatták, és mennyire vált egészségére a "komának" a borozgatás!

A csutora domború fából kivájt üregű, faragott, vagy esztergályozott, korong alakú edény. Pálinkát vagy bort tároltak benne. Űrtartalma 5-8 liter. Kulacs néven ismerik az Alföldön, a Dunántúlon és a Felföldön hívják csutorának. A kulacs szőrös csikóbőr borítást kapott és egy 1 méter hosszú hordószíj segítségével viselik. A csutora általában iharfából készült, kulacsfaragó, vagy faesztergályos készítette. Viasszal öntik ki a belsejét a tartósítás miatt.

 

 

Több fajtája létezik.

A dió- és tiszafából készült csutorát, amit bőrrel díszítettek, ünnepi alkalmakkor használták. 

Különleges volt a betyárcsutora, aminek a belsejében 2-4 rekesz van, hogy különböző italokat tárolhassanak benne. Forgó csappal rendelkezik, amivel szabályozzák, hogy melyik rekeszből, melyik italt fogyasztják.

 

 

A 18. században az osztrák-magyar hadsereg használta ivóedénynek, amit hadi csutorának hívtak.

 A csutorának nem csak az italtartó edényt hívják, hanem a pipaszár esztergált szopókáját is.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.