Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


betyárjáték

2010.06.23

A népi színjátszás gyakori szereplője K-Mo.-on, É-Mo.-on és a Nagyalföldön a betyár. Megjelenik a farsangi, lakodalmi, fonóbeli és a betlehemes játékok egyes variánsaiban. A felvonulások, jelenetek egy részében a betyár lényegében csak mint mellékszereplő vagy mint különösebb funkcióval nem rendelkező jelmezes alak lép fel. A betyárjáték mint önálló dramatikus játék a szatmári falvakban farsangkor és a Nagyalföldön lakodalomban fordul elő. A szatmári betyárfarsangolót a fonóban mutatták be. Központi alakja, a betyár általában név nélkül szerepel, olykor azonban a betyárjáték a 19. sz.-ban, a 20. sz. fordulóján élt híresebb magyar betyárokat, Angyal Bandit, Rózsa Sándort, Patkó Bandit jeleníti meg. A cselekmény a betyárok néphagyománybeli sorsának utolsó szakaszát ábrázolja, azt az eseményt, amikor utoljára mulatnak és elfogják őket. A betyárjátékban bizonyos társadalombírálat, ellenállás jelentkezik; a hatalommal szembekerülő betyárok elbuknak. A betyárjáték betyárnóta betétjein, romantikus szemléletén a népszínművek hatása érződik. A magyar betyárjáték kialakulása a 19. sz. első felére tehető. Különböző formái ismeretesek az ukrán, az orosz, a román és más Közép- és K-európai nép hagyományában is.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.