Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


BETYÁRKORÓ

2011.01.20

A betyárkóró (Conyza canadensis, (Betyár-kóró, juhfark-kóró, kónizs, seprence küllőrojt.) korábban Erigeron canadensis) a fészkesek (Asteraceae) családjába, a csövesviráugak (Asteroideae) alcsaládjába tartozó növényfaj. Észak- és Közép-Amerikában honos, Európában először 1653-ban írták le. Mára azonban világszerte elterjedt, legelők, szántók, gyomos társulások gyakori növénye.

Egyéves növény – ősszel csírázik, majd tőrózsája áttelel. Érdes-szőrös dudvaszára 1 m magasra is megnő, hegyes szárlevelei lándzsásak, ép vagy fűrészes szélűek. Orsógyökerű. Elálló szőrök borítják. Virágzata összetett, sokfészkű fürt, az egyes virágzatok 3–5 mm szélesek, a fürtök hengeres alakúak. Kővirágai sárgásak, nem feltűnő nyelvesvirágai fehéres vagy halványlila színűek. Május végétől október elejéig virágzik. Termése lapos, hosszúkás kaszat, hosszú fehér bóbitával; a széllel terjed.

Gyógyhatása

Hatóanyagai limonén-tartalmú illóolajok, cserzőanyagok, flavonoidok. Az orvostudomány nem használja fel. A népi gyógyászat a virágzó betyárkóró növény föld feletti részét használja. Elsősorban hasmenésgátló és vizeletelhajtó hatása van. Elősegíti a húgysav eltávolítását is. Illóolaja gyulladáscsökkentő és vérbőséget gátló. Sikeresen alkalmazzák reumásfájdalmak, mint például a sokízületi gyulladást (poliarthritis) és az ízületi kopást (artrózis). Húgysav-eltávolító tulajdonságával megelőzheti a köszvényes rohamot. Használják hasmenés kezelésére is. A homeopátia a vérzések, a vérzékenység kezelésére alkalmazza.

A betyárkórónak nem ismert semmiféle káros mellékhatása. Az ízületi kopás kezelésében hosszasan alkalmazható. Az állatoknál kólikás tüneteket okozhat.

Kép

 

 

Kép

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.