Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy vádalku tanulságai a XIX. század magyar bűnüldözésében.

2011.05.04

 

Egy vádalku tanulságai a XIX. század magyar bűnüldözésében.
Szabó József János  2005.12.26. 18:16
Néhány éve a Baranya megyei Levéltárban kutattam. Igmándy-Hegyessy Géza volt testőraltábornagy által a levéltárnak adott iratait rendezgettem. A rendezés során sok érdekes kortörténeti dokumentummal találkoztam. A család levéltárában 1714 -től kezdődően találtam iratokat.
 

Egy vádalku tanulságai a XIX. század magyar bűnüldözésében.

Néhány éve a Baranya megyei Levéltárban kutattam. Igmándy-Hegyessy Géza volt testőraltábornagy által a levéltárnak adott iratait rendezgettem. A rendezés során sok érdekes kortörténeti dokumentummal találkoztam. A család levéltárában 1714 -től kezdődően találtam iratokat. Itt is mint általában a hasonló családi levéltárakban a birtokperekről szóló iratok vannak túlsúlyban. Szerencsére a család viszonylag rövid története alatt több jogászt, katonát és hivatalnokot adott az országnak.
A már említett testőrtábornok édesapja, és nagyapja is szigetvári járási főszolgabíró volt. A dédapa Hegyessy Ádám a pécsváradi közalapítványi uradalom főügyészeként tevékenykedett, de mellette Somogy, Tolna, és Baranya megye táblabírája tisztét is betöltötte. Ő magyarosította a család nevét Hegyessyre, mert a nemességet 1714-ben még Gruber néven kapták.
A nagyapa, Hegyessy János szigetvári főszolgabírói működése köré valóságos legendák szövődtek. Az idősebbek Szigetváron még ma is emlékeznek a szüleik által mesélt híres betyár elfogásokra, amiért Hegyessy János elnyerte a Ferenc József rend lovagkeresztjét. Igmándy-Hegyessy Géza testőrtábornok is szívesen anekdotázott nagyapja hőstetteiről.
A családi iratok rendezése során is találtam egy irat köteget, amiben Hegyessy János főszolgabírói hivatalában keletkezett ügyiratokat találtam. A főszolgabírói hivatal Szigetváron volt ugyan, de Hegyessy János a Szigetvártól 10 kilométerre levő domolospusztai birtokán lakott és itt is dolgozott. Az említett iratok is itt keletkeztek de nem kerültek be a főszolgabírói hivatal levéltárába. (A történésznek néha a véletlen is hasznára lehet.)
Ezen iratokat tanulmányozva bukkantam egy érdekes vádalku irataira, melyek az utolsó dunántúli betyárbanda elfogásakor keletkeztek. A romantikus betyártörténetek is ebben az időben gyökereznek. A XIX. század elején, közepén a hosszú katonáskodás és a földesúri szolgáltatás megtagadása miatt menekülő szegénylegények a nép képzeletében hősként éltek, mint az igazság bajnokai. Még dalokban is megénekelték Rózsa Sándort, Vidróckit, de a dunántúli Sobri Jóska és Savanyu Józsi is a romantikus betyárok táborát gazdagították.
A XIX. század közepének valósága persze nem volt ilyen romantikus. A még működő rablóbandák tagjai már nem az életfogytig tartó katonáskodás vagy az elviselhetetlen földesúri teher elől menekültek, hanem jól átgondolt terv szerint fosztogatták az egyre gazdagodó polgárságot. Céljuk nem az élelemszerzés, hanem a zavarosban halászó orgazdák megrendeléseinek megfelelő áruk előteremtése volt. Ezen áruk megszerzése érdekében nem riadtak viszza a brutális gyilkosságoktól sem. A betyárvilág utolsó fellángolásának letörésére a kiegyezést követő évben, 1868-ban különleges megbízatással királyi biztost is kineveztek gróf Ráday Gedeon személyében.
A pécsi levéltári kutatásaim során én Gölöncsér Józsi bandájának felszámolására tett intézkedésekkel és tervekkel találkoztam. Somogy megyében az 1860-as évek közepére már csak Gölöncsér Józsi és bandája nyugtalanította a Dunántúl falvait, tanyáit. Az elfogásukra tett intézkedések hatástalanok maradtak, mert a jól szervezett orgazda hálózat segítségével könnyen kereket oldottak és a Dráván átkelve elérhetetlenné váltak a magyar hatóságok számára. A veszélyes rablóbanda felszámolása egyre sürgetőbbé vált. 1864-ben, a banda egyik tagjának elfogását követően merült fel a vádalku kötésének lehetősége. Dolgozatomban ennek tanulságait vizsgálom.
Az általam e témakörben feltárt iratok között Mérey Károly Somogy megye főispánja és Hegyessy János szigetvári járási főszolgabíró között folyt hivatali levelezés iratai, utasítások, megbízólevelek, beszámoló jelentések, kihallgatás során keletkezett feljegyzések találhatók. A főszolgabíró leveleinek csak a piszkozati példányai vannak meg. Ennek ellenére az események jól nyomon követhetők a piszkozati példányok alapján is mert a főispáni eredeti levelek tartalma összecseng a főszolgabíró leveleivel.
A történet röviden így szól: 1864. december elején fogták el a pandúrok Gölöncsér Józsi bandájának egyik tagját, Soromfay Józsefet. Hegyessy János szigetvári főszolgabíró felajánlotta számára a vádalku lehetőségét, amit Soromfay elfogadott és vállalta a hatóságokkal való együttműködést, az orgazdák, a bujtatók és a rablóbanda feladását. Hegyessy főszolgabíró tájékoztatta Mérey Károlyt Somogy megye főispánját a vádalku lehetőségéről. Mérey a helytartón keresztül kérte a király hozzájárulását. Ennek megérkezése után Soromfay információi alapján letartóztatták az orgazdák egy részét, valamint a rablókkal együttműködőket, akik jó pénzért bujtatták őket. A légüres térbe került rablók elfogására indított első akció sikertelen volt. Hogy Soromfay tovább folytathatta tevékenységét annak köszönhető, hogy a tűzharc során megsebesült majd meghalt rablóra lehetett fogni az árulást. Így Soromfay ismét Somogyba csalogatta a rablókat gazdag zsákmányt , és biztos búvóhelyet ígérve. A második, immár sikeres elfogási akciót követően Soromfay még közreműködött az időközben elbujt orgazdák kézre kerítésében is.
Áldásos tevékenysége nem maradt jutalom nélkül, mert a királyi kegyelem biztosította a szabadságát, sőt a szigetvári főszolgabíró biztos állást is szerzett számára. Szigetvár lámpagyújtogatója lett. Romantikus betyáröltözetet vett magára és ebben végezte munkáját, közben pedig néhány pohár borért szívesen mesélte kiszínezett történeteit a kocsmákban.
Dolgozatom témája ezen a korabeli vádalku tanulságainak a számba vétele. Kérdéseket célszerű megfogalmazni, ha olyan elemeket keresünk, amelyek minket érdekelnek, amelyekről úgy gondoljuk, hogy a ma számára is adhatnak tanulságot. Nem vagyok jogász, a jogtörténetben sem vagyok jártas, így azokat a kérdéseket teszem fel, amelyek egy átlag értelmiségi számára evidensek lehetnek. Az első kérdés: Ki kötötte a vádalkut? Bár ebben az esetben a főszolgabíró ötlete volt a vádalku, sőt a lebonyolító tisztét is ő töltötte be, de az engedélyt a helytartó közvetítésével a király adta. A királynak volt csak joga főbenjáró bűnt elkövetőjének (gyilkosság) megkegyelmezni. A vádalku valójában egy megelőlegezett királyi kegyelem volt, abban az esetben, ha a vádlott teljesíti az alku feltételeit.
Milyen feltételekkel kötötték az alkut? A királyi kegyelem ellenében Soromfay vállalta Gölöncsér Józsinak és bandájának kézre kerítését, ennek érdekében viszont a bujtatók és orgazdák kézreadása is része volt az alkunak. Soromfay érdeke is az volt, hogy a banda minden tagja kerüljön rács mögé, mert csak így nem kellett számolnia a bosszúval.
Miért fektettek olyan nagy hangsúlyt az orgazda hálózat felszámolására? A betyárok biztos megélhetési forrását ők jelentették. Ők voltak a megrendelők és egyben a bujtatók is. Sok esetben ők voltak akik adták a tippet a rablóknak és az értékes árut fillérekért átvéve busás haszonnal adták azt tovább. Az orgazda hálózat felszámolásával viszont a betyárok légüres térbe kerültek, megrendelés és tipp nélkül sorozatosan követték el a hibákat. Ebben az időben már a kegyetlenségükről hírhedt rablók nem számíthattak a lakosság támogatására, azok a közbiztonság érdekében együttműködtek a hatóságokkal.
Kik tudhattak a vádalku részleteiről? Az iratok tanúsága szerint a beavatottak körét igen szűkre szabták. A főispán és a főszolgabíró egymáshoz e tárgyban irt leveleiket saját kezűleg írták és „saját kezeihez” különleges jelzéssel látták el. Ez megnehezítette a dolgomat, mert Hegyessy főszolgabíró írása nehezen olvasható, ráadásul csak a többszöri javítást tartalmazó piszkozati példányok álltak a rendelkezésemre. Részfeledatokra szóló intézkedések nem tartalmazták a különleges jelzést, így a hivatal bármelyik alkalmazottja felbonthatta és intézkedhetett a benne szereplő utasítások szerint, anélkül, hogy az egész ügy részleteire rálátása lett volna. A beavatottak szűk körre szabása néha a terv sikeres végrehajtását is veszélyeztette. A második elfogási akció közben Soromfayt elfogták a cirkáló csendőrök és csak nagy üggyel - bajjal sikerült megtartani az inkognitót, dezinformációk kibocsátásával: „Nem Soromfayt fogták el, hanem egy másik rablót.” Az akció tervezésénél számoltak ezzel a lehetőséggel, de úgy gondolták, kisebb a veszély, mintha - az első elgondolás szerint - jelszóval látják el Soromfayt, amelyet minden pandúrnak és csendőrnek ismernie kellett volna.
Ki irányította az akciót? Az akció irányítását a főispán megtartotta a saját hatáskörében, olyan formában, hogy a főszolgabírónak minden tervezett akciójáról be kellett számolnia és a főispán előzetes hozzájárulását kellett kérnie. Nehéz eldönteni, hogy ez mennyire volt praktikus. Lehet, hogy komoly szakmai érvek indokolták, de az is lehet, hogy presztízs okokat fedezhetünk fel a háttérben.
Mi legyen a betyárokkal és mi legyen Soromfayval? Mint már említettem nem büntetlenséget, hanem kegyelmet kapott, ami nem mentesítette a bírósági eljárás alól. Ebben az időben a törvény szerint a betyárokat nem a polgári bíróság, hanem a haditörvényszék elé állították. Így jártak el a Gölöncsér banda tagjaival is, ám Soromfay felett polgári bíróság ítélkezett, a különleges eljárás miatt. Az ítélet kihirdetését követően kihirdették a királyi megkegyelmezést is. Gondot fordítottak arra is, hogy Soromfaynak megfelelő egzisztenciát teremtsenek, ami precedenst teremthet hasonló esetekre.
A kihallgatásokat kik végezték és az ott készült jegyzőkönyveknek milyen jelentősége volt a per során? A nyomozást és a vizsgálatot a közigazgatási hatóság (főszolgabíró) vezette. A kihallgatások alkalmával csak hevenyészett feljegyzéseket készítettek, amit a végén tisztáztak és akkor öntötték végső formába a bíróság számára. A per során ezeknek a hevenyészett feljegyzéseknek igen nagy jelentőséget tulajdonítottak. (Ez a gyakorlat a századfordulóig érvényben volt) Bár tilos volt a kényszervallatás, a joghézagokat kihasználva nagy előszeretettel alkalmazták. A mi esetünkben is az egyik orgazda a bíróság előtt visszavonta vallomását, kényszervallatásra hivatkozva. A bíró ez esetben megelégedett Hegyessy főszolgabíró (a kihallgatás vezetője) igazoló jelentésével. Hegyessy azzal védekezett, hogy az orgazda a szembesítés során - két tanúval szemben is - hazudott, amit ő jog szerint huszonöt botütéssel büntetett, ami az ő felfogása szerint nem kényszervallatás, mert a hazugság miatt büntette.
Az iratok alapos tanulmányozása még számos érdekes tanulsággal szolgálhat, de talán ennyi is elegendő, hogy ráirányítsam a figyelmet arra a tényre, hogy a múlt vizsgálata számos tanulsággal szolgálhat a mai gyakorlat számára is.
 
A Gölöncsér rablóbanda elfogása során keletkezett iratok a Baranya megyei Levéltárban.
(Igmándy - Hegyessy család levéltára 6.fasc. 72.p.)
 
1.) Mérey Károly Somogy megye főispánjának levele Hegyessy János szigetvári járási főszolgabíróhoz. Utasítja, hogy tartsa titokban Soromfay József rablóval kötendő vádalku tervét, amíg az engedély meg nem érkezik. (1864. 12.16.)
2.) Mérey főispán levele Hegyessy főszolgabíróhoz. Tájékoztatja, hogy a vádalku kötésére csak a király jogosult. Utasítja, hogy az elfogási terv minden részletéről adjon tájékoztatást és minden akcióhoz kérjen jóváhagyást. (1864. 12. 19.)
3.) Mérey főispán levele Hegyessy főszolgabíróhoz, melyben értesíti, hogy megérkezett a király engedélye a helytartón keresztül, a vádalku megkötésére. Elutasítja Hegyessy azon javaslatát miszerint Soromfaynak jelszót kellene adni, hogy a cirkáló csendőrök felismerjék és ne tartóztassák le akció közben. ( 1864. 12. 26.)
4.) Hamulyák Ferenc megyei esküdt levele Hegyessy Jánoshoz, melyben értesíti, hogy felbontotta a főispán levelét, és intézkedett Verkoczi rabló feleségének és apjának Kaposvárra szállítására, hogy azonosítsák az öngyilkosságot elkövetett rabló holttestét. (1865. 01. 07 )
5.) A Hamulyák esküdt által felbontott levél, amit mellékelt az előző levélhez. (1865. 01.07.)
6.) Hamulyák esküdt utasítása a lakocsai bírónak, a pandúrok által agyonlőtt Verkoczi rabló azonosításához hozzátartozóinak Kaposvárra szállításáról. (1865. 01. 07.)
7.) Hamulyák esküdt utasítása a drávafoki bírónak, Filler Károly kovács, mint tanú Kaposvárra rendeléséről. (1865.01.07.)
8.) Hegyessy főszolgabíró „Nyílt Rendelete” Zemanek János pandúr káplár és különítménye utbainditásáról a rablók elfogására. (1865.01.14.)
9.) Hamulyák esküdt meghatalmazása az elfogott rablók Szigervárra szállítására, Teljeskörü intézkedési jogot kap. ( 1865.01.14.)
 
10.) Mérey főispán levele Hegyessy főszolgabíróhoz, melyben javasolja, hogy Hegyessy terjessze el, hogy a rablókat a meghalt Verkoczi adta fel, így Soromfay még közreműködhet az orgazdák kézrekeritésében, ( 1865.01.30.)
11.) Nyárády Zsigmond szigetvár járási szolgabíró levele a főispánhoz, Soromfay rabló elfogásáról. Hátoldalán a főispán üzenete Hegyessy főszolgabíróhoz, intézkedjen, ne tudja meg senki Soromfay elfogását. (1865.02. 04.)
12.) Mérey főispán levele Hegyessy főszolgabíróhoz Soromfay rabló téves elfogása következményeinek kiküszöböléséről. Utasítja, hogy a nyomozati anyagot hozzá terjessze fel, majd ő továbbítja a katonai törvényszékhez. (1865. 02.09.)
13.) Mérey főispán levele Hegyessy főszolgabíróhoz, amelyben a 2. elfogási akció költségeit küldi. Türelemre inti Hegyessyt, aki hiányolja az elismerést. (1865.02.16.)
14.) Kaufer József nagybajomi kereskedő bejelentése Hegyessy Jánoshoz, az 1864.02. 17-én történt kirablása során tőle elvitt tárgyakról. ( 1865.02. 25.)
15.) Tanúvallomásokról és szembesítésekről Baján felvett jegyzőkönyv. (1865.06. 19.)
Dátum nélküli iratok, illetve piszkozati példányok.
16.) Hegyessy János levele a főispánhoz, melyben beszámol a második elfogási kísérletről. (Piszkozati példány év nélkül.)
17.) A főispán utasítására készített, a rablók elfogása során esetleg használandó morfium használati utasítása. (év nélkül.)
18.)Hegyessy főszolgabíró levelének piszkozati példánya, melyben beszámol az elfogási terv előkészületeiről és szabad kezet kér mindenben.
19.) Hegyessy János igazoló jelentése az általa elkövetett kényszervallatásról, amit a bíróság kifogásolt. (Piszkozati példány)
20.) Kérdések a kihallgatáshoz. ( 1 lap)
21.) Jegyzetek a vádirathoz a kihallgatásról. ( 1 lap)
22.) Tanuk kihalhatásáról készült feljegyzések. (1 lap)
23.) A vádlottak kihallgatása során készült feljegyzések. (2 lap)
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.