Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZEGÉNY LEGÉNYEK

2011.01.19
A Szegénylegények 1965-ben készült fekete-fehér magyar nagyjátékfilm. A film szemlélete és formanyelve új korszak kezdete a magyar filmtörténetben. A kézi kamerával készített hosszú percekig tartó beállítások, a végtelennek tűnő magyar Alföld statikus keretében aprólékosan koreografált tömegmozgatás, az egyenruhás katonák és meztelen nők kavalkádja, mind összetéveszthetetlen alkotói védjegyévé váltak Jancsó Miklósnak. SZEREPLŐK: Görbe János (Gajdor János) Latinovits Zoltán (Kakastollas I, Veszelka Imre) Molnár Tibor (id. Kabai) Kozák András (ifj. Kabai) Agárdi Gábor (Torma) Barsi Béla (Foglár III) Madaras József (Magyardolmányos) Koltai János (Varjú Béla) Avar István (Vallató I.) Őze Lajos (Vallató II.) Somogyvári Rudolf Nagy Attila Basilides Zoltán Bárdy György Fülöp Zsigmond Csurka László György László (színész) Tordy Géza (fiatal tiszt) Horváth József DÍJAK: 1966 – Magyar Filmkritikusok Díja: nagydíj, operatőri díj, a legjobb férfi alakítás díja Görbe Jánosnak Magyar Játékfilmszemle: a társadalmi zsűri fődíja, a szakmai zsűri rendezői díja Locarno: FIPRESCI díj 1967 – London: az év legjobb külföldi filmje 1968 – A „Budapesti tizenkettő” egyik filmje 2000 – Az „Új budapesti tizenkettő” első helyezettje TARTALOM: Egykori újságkivágatok, metszetek, rajzok montázsa illusztrálja az 1848-as szabadságharc után következő időket. 1869-ben Ráday Gedeon gróf kormánybiztos lesz, és azzal a különleges feladattal bízzák meg, hogy az ország közbiztonsági állapotát javítsa. Tevékenysége főként arra irányul, hogy azokat a szegénylegényeket és betyárokat kutassa fel és tegye ártalmatlanná, akik a szabadságharcban "Sándor" vezetésével részt vettek. Az elfogottakat az Alföldön egy hatalmas sáncban tartják, ahol néhány magánzárka kivételével a szabad ég alatt, a puszta földön élnek a rabok. A közelben egy tanya, ott folynak a kihallgatások, és ítéletek. Most éppen a zuhogó esőben egy csendőr járkál az emberek között, kiválaszt egyet, akit magával visz a tanyára. Itt átadja felettesének, aki kihallgatja. Közben egy másik csendőrtiszt öregasszonyt vezet az egyik szobába, hogy agnoszkálja a halottakat, egy megölt tanyai házaspárt. Az előbbi rabnak (Madaras) a fekete köpenyes kihallgató a fejére olvassa, hogy ő csempésze be annakidején Kossuth emlékiratait. Aztán közli, hogy elmehet. Amikor már kellő távolságban van, hátulról lelövik. Egy másik köpenyes az öregasszonnyal végigsétál a sorba állított rabok előtt. Az asszony Gajdor Jánosban (Görbe) felismerni véli az előbb látott Kiss Baloghék gyilkosát. Gajdort kihallgatásra viszik. A tiszt elmondja neki, hogy a megölt házaspár vagyonos volt, de most sok birkájuk eltűnt, kötőfékkel fojtották meg őket. A vizsgáló egy éjszakára a halottak szobájába zárja be Gajdort. Amikor kijöhet ismét, töredelmesen bevallja, hogy ő a tettes. A tiszt felszólítja, hogy könnyítsen a lelkén, mire Gajdor még három gyilkosságot vall be. A vizsgáló felajánlja, ha a többi rab között talál magánál bűnösebbet, aki több embert "tett el", akkor ő megszabadulhat a halálbüntetéstől. Gajdor visszatér a sáncba. Ott a magánzárkák rabjait sétáltatják csuklyával a fejükön egy rövid ideig, majd újra a zárkába kerülnek. Gajdorral végignézetik az elítélteket. Az egyiket, Varjú Bélát felismeri. Jelentésére a csendőr visszaviteti Varjút a nagy udvarba, Gajdorral együtt. Varjú hálálkodik Gajdornak: neki köszönheti, hogy a zárkából megszabadult. Gajdor faggatni kezdi, nincs-e itt ismerőse, szeretne valamit Varjúból kiszedni, de Varjú bizalmatlan. Nemsokára két csendőr jön, találomra kiválasztanak néhány embert és magukkal viszik. Kiderül, hogy a mezőn asszonyok várakoznak, akik csomagot hoztak a hozzátartozóiknak. Az asszonyokat nem engedik a rabok közelébe, hátrálniuk kell, mielőtt a rabokat odaengedik a batyukhoz. Varjú is köztük van. Szökni próbál, de a figyelmeztető lövésekre visszamegy. A szökési kísérlet után Varjú kivégzésére készülnek. A csendőrök felszólítják, válasszon magának két társat, aki a bitó alá kíséri. Gajdor az egyik. Faggatására Varjú felsorolja, kiket ölt meg, de nem képes valamennyit nevén nevezni. Gajdor maga marad, mereven nézi az akasztófát. Gajdor zörög a kapun, mire a csendőr átkíséri a tanyára. Ott jelenti Varjú vallomását. A köpenyes vizsgálótiszt szerint ez még nem elegendő Gajdor felmentéséhez. Gajdor látja, hogy az udvaron éppen egy csendőr lefokozása (Latinovits) történik. Nemsokára a lefokozott csendőrt is belökik a többi rab közé. Kiderül, azzal gyanúsítják, hogy ő Veszelka, a szegénylegény, aki részt vett a szabadságharcban, megölt egy zsandárt és a helyébe furakodott. Ezt maga a rab meséli el Gajdornak, aki azonnal igyekszik ezt továbbadni, mire Veszelkát tüstént elvezetik. A többi rab már figyeli Gajdort. Gajdor hirtelen meglátja hátulról az igazi Veszelkát bent a Sáncban, de azután elveszíti szem elől, mivel a többiek, vélhetőleg Veszelka népfelkelő bajtársai arrébb lökdösik. Gajdor éjszaka jelentkezik kihallgatásra, kijelenti, hogy most azonnal körül akar járni a magánzárkásoknál. Sorra kinyitják a cellákat, bevilágítanak. A lefokozott csendőr társaságában átmennek a többiekhez, ott is sorakozót rendelnek el. Itt is bevilágítanak az arcokba. Hajnalban még egyszer sorba állítják a rabokat, Gajdor végignézi őket, és most már megtalálja az igazi Veszelkát. Újra jönnek a batyus asszonyok. Ezúttal Gajdort is kiviszik, Veszelka pedig egy vasgolyót vonszolva kétszer is végigmegy az asszonyok sorfala előtt. Nem hajlandó senkit felismerni. Gajdor szerint az egyik fiatal nő, Juli, Sándor családjához tartozik. Elkapnak a nők közül néhányat, és meztelenre vetkőztetik őket. Az egyik lányt a Sánc előtti térség közepére vezetik. A rabokat, köztük Veszelkát a Sánc tetejére vezénylik, hogy nézzék végig a jelenetet. A meztelen lányt a sorba állított csendőrök között futtatják és megvesszőzik. A rabok közül egyesek levetik magukat a sáncfalról, elsőként Veszelka. Meghalnak, akárcsak a lány. A rend helyreállítása után az egyik vizsgáló most már nyíltan, mindenki füle hallatára adja ki Gajdor számára a feladatot: keressen olyanokat, akik a Sándor csapatába tartoznak. Gajdor fél a többiektől, védelmet kér. Erre Gajdort is magáncellába zárják. Reggelre megfojtva találják a cellában. Szándékosan hagyták nyitva az ő celláját, és még két másikat. Ez a két cella Lovas-Kabai Mihály és annak húsz év körüli fiáé. Mindketten tagadnak. Apát és fiát magára hagyják, hadd gondolkodjanak. Az ifjabb Lovas-Kabai (Kozák) kijelenti, ha mindkettejüket kiengedik, megmutatja Sándort. Kivezetik őket, és a fiú rámutat egy csuklyás emberre, aki szerinte Sándor. A köpenyes a fejére olvassa, hogy hazudott, mert ő tudja, hogy Sándor nincs a rabok között. Az idősebb Lovas-Kabai erre bevallja, hogy ő ölte meg Gajdort. De ő sem mond igazat. A további vallatásra megmutatja, ki volt Gajdor gyilkosa, Torma, a harmadik szegénylegény Sándor csapatából. Torma leköpi őt. A köpenyes sorra kihallgatja őket, majd megvetően kijelenti, hogy mind hazudnak. A két Lovas-Kabait és Tormát egy nyitott szín faoszlopaihoz kötik ki. Innen figyelik, ahogy a Sánc előtt rezesbanda jelenik meg, majd tisztek, katonák. Sorozzák a rabokat, mindenki mundért kap, az orvosi vizsgálat mindenkit alkalmasnak talál. A mezőn, közvetlenül a kikötött emberek mellett rövid gyakorlatozás következik, majd az újoncokat sorba állítva elvezénylik, a zenekar után. A két Lovas-Kabait és Tormát visszakísérik a sáncba, amely teljesen elnéptelenedett. Az őr megengedi, hogy Torma megfürödjék a nagy vizeshordóban. Ekkor vértes lovastiszt érkezik, közli, hogy nekik is be kell vonulniuk. Lovon elvágtat, azoknak pedig gyalog kell futniuk utána a fák között a katonák táboráig. Itt egy huszártiszt (Tordy) barátságosan felszólítja Tormát és az idősebb Lovas-Kabait, mutassanak be egy igazi lovasküzdelmet, ahol a felek ostorral és fokossal küzdenek. Torma és Lovas-Kabai látványos harci bemutatót tartanak. A huszártiszt megdicséri őket, és felkéri Tormát, állítson össze a sáncbeli újoncokból egy szabadcsapatot. Torma kiválasztja az embereket, akik régen mind vele szolgáltak a Sándornál. Jelenti, hogy mind itt van, csak a Sándor nincs, de ha ők hívják, a Sándor is eljön. A kiválasztott szegénylegények katonás rendben felállnak, amikor feljebbvaló érkezik, és egy vele egy másik tiszt, aki kihirdeti Ferenc József leiratát, amely kegyelmet ad Sándornak. A legények örülnek, sapkájukat feldobálják, és boldogan rázendítenek a Kossuth-nótára. Következik a császári leirat második fele: a csapat többi tagja pedig elnyeri méltó büntetését. A rémült, megdöbbent halálraítéltek fejére ismét ráhúzzák a csuklyákat.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.