Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lotz Károly: Vágtató Betyár

 

 

 

vagtato.jpg

 

Az ifjú Lotz festői indulása a népéletképhez fűződik: bujdosó, vágtató betyárok nyomába szegődik, alföldi alkonyok idején a szelíd furulyaszó, a pásztorok, halászok élete érdekli, ismétlődő témájaként - a vihar a pusztán. Így van a Vágtató betyár c. festményén is, szélfútta nádas, felröppenő gólya, távoli kútágas, száguldó szegénylegény. De ez a festőnemzedék - a szabadságharc tanúi - nem is szólhatott volna másképp az Alföldről, a pusztáról. E képen még nem a későbbi virtuóz festő készsége vezérli az ecsetet, mert olykor suta, többnyire hevesen érzékeltetett formák követik indulatának parancsát, de a lovak ábrázolásában, rohanásuk, ágaskodásuk drámai érzékeltetésével mintha a francia romantika nagyjának példája érvényesülne. A kép a magyar népéletkép-festészet romantikus ágát képviseli, azt, amelyből történeti festészetünk sarjadt ki.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.